Hogyan állítsd meg a belső kritikust – Valóban a tiéd ez a hang?

Belső kritikus

„Ezt elrontottad.”
„Nem vagy elég jó.”
„Minek kezdted el egyáltalán?”
Ismerősek ezek a mondatok?

Sokan élünk együtt egy hanggal a fejünkben, ami folyamatosan kritizál, kételkedik, leértékel. Ez a belső kritikus – egy olyan szereplő, aki sokkal gyakrabban szólal meg, mint szeretnénk és gyakran el is hisszük, amit mond.

De mi van, ha ez a hang nem is a tiéd? És mi van, ha nem is kell harcolnod vele – csak felismerned, hogy honnan jön?


Mi (vagy ki) is az a belső kritikus?

A belső kritikus az az én-rész, ami:

  • megkérdőjelezi a döntéseidet,
  • hibáztat múltbeli választásokért,
  • állandóan a „tökéletességet” keresi,
  • és gyakran gátol abban, hogy kilépj a komfortzónádból.

A legnagyobb trükkje?
Úgy beszél, mintha te lennél.
De legtöbbször nem te vagy az, legalábbis nem az a részed amely tudatos, fejlődni kíván és azt szeretné, hogy jól érezd magad. Nem a belső intuíciód ami segít a jó úton haladni. Ehelyett könnyen lehet:

  • egy szigorú szülő mondatai,
  • egy tanáré, aki megszégyenített,
  • egy társadalmi elvárás, amit belsővé tettél,
  • vagy akár egy generációs minta, amit öntudatlanul átvettél.

Access-kérdés: „Kihez tartozik ez?”

Az Access Consciousness egyik legalapvetőbb kérdése ez:
Kihez tartozik ez?”

Mert amit gondolsz vagy érzel – az a legtöbbször nem is tőled ered.

Ha például elindulsz valami új felé és hirtelen jön egy hang, hogy „Úgysem fog menni” – tedd fel ezt a kérdést:
„Ez az enyém?”
Aztán figyeld meg, mit érzékelsz. Ha hirtelen megkönnyebbülsz vagy megváltozik az energia – akkor valószínűleg nem is a te hited volt, csak egy átvett nézőpont.


Mi történik, ha elkezded felismerni a belső kritikus működését?

  • Nem akarod többé elhallgattatni – egyszerűen csak nem hallgatsz rá többé vakon.
  • Elkezdesz más nézőpontokat választani – valóban a sajátjaidat.
  • Észreveszed, ha mások véleménye lopakodik be a fejedbe.
  • Könnyebben mersz hibázni – mert már nem félsz tőle.

Gyakorlati eszközök – hogyan bánj el a belső kritikussal?

1. Tedd fel a kérdést: Ez az enyém?

Akár naponta többször. Akkor is, ha semmi „logikus” oka nincs a negatív érzésnek.

2. Adj nevet a hangnak

Humoros, de hatékony: ha elnevezed (pl. „Panni néni”, „Kritikus Károly”), elveszti az erejét. Nem te vagy – csak egy hang.

3. Írd ki magadból

Fogj egy papírt és írd le, mit mond ez a hang. Aztán válaszolj neki úgy, ahogy egy jó barátodnak válaszolnál.

4. Cseréld le a kérdést

Ahelyett, hogy azt kérdezed: „Miért nem vagyok elég jó?”, kérdezd meg:
„Mi az a nézőpont, amit ha elengednék, végre könnyedséget választhatnék?”


A belső kritikus nem ellenség – csak nem az igazság

Az önismereti út egyik legfontosabb felismerése lehet, amikor rájössz:
a fejedben lévő hangok nem a Te hangod.
Te az vagy, aki figyel. Aki választ. Aki képes új nézőpontból látni magát.


Milyen lenne az életed, ha nem hinnél el mindent, ami megjelenik a fejedben gondolatként?

Milyen lenne, ha nem a kételyek, hanem a kíváncsiság vezetne?
Ha nem próbálnád elhallgattatni a belső hangot – hanem megkérdeznéd:
„Mi más lehetséges itt, amit eddig nem vettem észre?”

Ha szeretnéd felfedezni, milyen eszközökkel tudod átírni ezeket a mintákat vagy csak jól jönne valaki, aki nem megmondja, hanem rávilágít, akkor várlak szeretettel egyéni folyamatra.

Időpontfoglalás, konzultáció:  Személyes facilitálásra jeletkezem

Vagy iratkozz fel hírlevelemre, ahol még több ilyen önismereti eszközt osztok meg.