Könnyű Neki…

Igen, könnyű Neki, mert a férje megteremti.
Könnyű Neki, mert olyan férje van.
Könnyű Neki, mert a felesège…

30 ève élek boldog házasságban. Tudod ez azt jelenti, hogy bármilyen eltávolodás vagy veszekedés után, amikor megkérdeztem magam azt a választ kaptam, hogy Vele akarom leèlni az èletemet.
Ès voltak mèlypontok.
Voltak nehèzsègek.
Jócskàn voltak kihívàsok.
Most is vannak.

A tudatossàg nem azt jelenti, hogy pozitívan látok mindent. A tudatosság azt jelenti, hogy azt látom, hallom, èrzèkelem, ami van.

Nem csomagolom be aranyba azt, ami szürke. Ránèzek, hogy szürke és tudomàsul veszem. Ès IGEN-t mondok rá.

Ès itt van a titok.
IGEN-t mondok rá, anèlkül, hogy megítèlnèm, hogy ez jó vagy rossz.

Egyszerűen szürke. Ennyi.
Ha becsomagolom, ha bearanyozom, akkor abban már benne van az elvárásom, hogy ez ne legyen szürke.

Én viszont most arra a tudatosságra invitàllak, amikor nem akarod megvàltoztatni a szürkèt, hanem megengedni neki, hogy szürke legyen ès megengedni magadnak, hogy ezt làsd és így tedd fel magadnak a kèrdèst, hogy akarod-e?

Ha viszont ránèzel és látod, hogy ez igenis szürke ès felteszed magadnak azt a kèrdést.

• Vágyom arra, hogy arany legyen?
• Vágyom annyira, hogy erőfeszítést tegyek?
• Számít ez most annyira nekem, hogy ne legyen szürke?

Természetesen ez is lehet irány, de most beszèljünk arról, amikor nem akarod megváltoztatni.

Elmesèlek egy talàn tipikus saját törtènést.
Kamasz lányaink csúnyàn összevesztek tegnap. Nyilvàn valami számunkra jelentéktelen dolgon.
( És èppen azután, amikor azt írtam a naplómba, hogy milyen büszkesèggel tölt el néhány dolog Velük kapcsolatban. )
A büszkesèg, ami bennem volt ès a jelenlegi szituàció között óriási volt a különbsèg.
Egy pillanatra már kezdtem is lelombozódni ès hibáztatni magamat. Abban a pillanatban csíptem magam nyakon, hogy ez nem tudatosság.

Itt szeretnèm megragadni az alkalmat ès felhívni a figyelmedet, hogy valahànyszor hibáztatod magad vagy màst, akkor az nem
tudatosság. 
( Ès ha most keresel az emlèkeid között valami ilyesmit, akkor talàn azt is felismered, hogy ez nem vitt előbbre az eddigi èletedben sem. )

Mi vihet előbbre? Ha IGEN-t mondasz.

Igen. A Lànyaink ordítoznak egymàssal. Mèg olyan is elhangzik a szájukból, ami bàntó lehet.
Elmehetek abba az irányba, hogy hányszor csináltuk már mi is ezt talán nem ennyire durván, de azèrt bevallom volt minta. Vagyis önmagam hibáztatása. Ezt már nem szeretném.
Sokkal inkàbb azt.
Igen. Ők a mi Lànyaink.
Igen. Veszekednek.
Igen. Ez van.

Most jöhetne a magyarázkodàs, hogy kamaszok. ( De mi van, akkor, ha mèg ez sem kell. )

• Mire jó ez most Nekik?
• Mit tanulhatnak ebből?
• Mire lehet ez jó nekem, nekünk?
• Mire tudom, tudjuk ezt használni?

És ami talàn egy újabb nehèzsèg elsőre, hogy nem célom válaszolni ezekre a kèrdésekre.
Inkàbb cèlom az, hogy észrevegyek itt valamit, amit addig nem fogok, amíg elvárásom van a helyzettel kapcsolatban.

Ha szeretnèl mèg èrdekes, talán mèg kicsit szokatlan nézőpontokkal találkozni, amik elgondolkoztathatnak ebben a gyorsan változó vilàgban, akkor itt talált lehetősègeket. 

Csatlakozz Te is az Elegancia a tudatosságban Facebook oldalamhoz:
https://www.facebook.com/eleganciaatudatossagban/

És iratkozz fel az IgenMentor Horváth Éva YouTube csatornámra:
https://www.youtube.com/channel/UC1Njo-iUXvy5NPnLmJh_TZw

Hogyan lehet ez még ennél is jobb?

Szeretettel,

Éva