Talán itt az idő valami igazira…
Szereted az illúzióidat?
Én szeretem az enyéimet.
Olyan jó, amikor meg tudunk valamit magyarázni egy illúzió mögé bújva.
Olyan jó, amikor kicsit becsapjuk magunkat, hogy jobb legyen az érzés abban a helyzetben.
Olyan jó, amikor benne vagyunk az illúzió generálta világunkban.
De valóban ezt akarod?
Mi az illúzió csapdája?
Az illúzió azért csábító, mert kényelmes. Védelmet ad, elrejti előlünk az igazságot, amit talán még nem vagyunk készek látni.
A csapda viszont éppen ez: minél tovább maradsz benne, annál inkább távol kerülsz önmagadtól.
Egyre több erőt visz el a „látszat fenntartása”, miközben legbelül érzed, hogy valami nem kerek.
– Mintha folyamatosan játszanád a szereped, de már nem élvezed a színpadot.
– Mintha tudnád, hogy több van benned, de nem engeded magad meglépni.
– Mintha egy ajtó mögött ott lenne az a bizonyos vágyott élet, de mindig csak az ablakon lesel be.
Az illúziók legnagyobb trükkje, hogy elhitették veled: ez a maximum.
Mi kellene ahhoz, hogy illúziók helyett a vágyott jövődön töprengj?
Először is: megengedés.
Hogy megengedd magadnak a kérdéseket, a kétséget, az érzéseket – és ne ítéld meg magad értük.
Aztán: őszinteség.
Merj ránézni arra, mi az, amit már nem akarsz tovább játszani.
Mi az, amit valójában érzel, amikor csend van körülötted?
Mi az, amit elnyomtál, elhalasztottál, elmaszatoltál – csak hogy ne kelljen szembenézni azzal, ami van?
És végül: választás.
Az első lépés nem az, hogy kitaláld az egész jövőt.
Hanem hogy hajlandó legyél kilépni a hazugságból, amibe bezártad magad.
Mi lenne, ha inkább rákérdeznél: mi lehetséges számomra a valóságban?
Mi lenne, ha megállnál egy pillanatra, és őszintén megnéznéd:
- Mi az, amit most valójában szeretnél?
- Mi lenne, ha nem menekülnél tovább, hanem szembenéznél azzal, ami van?
- Mi más mutatkozhatna meg, ha az érzéseid nem ellenségeid, hanem iránytűid lennének?
Mert lehet, hogy ijesztő az elején, de lehet, hogy pont ott kezdődik az igazi felszabadulás, amikor kikerülsz az illúzió csapdájából.
Mi változna meg az életedben, ha elhinnéd: a vágyott jövő lehetséges?
Talán egyszer csak megérkezik a felismerés:
Nem az illúzió tart biztonságban, hanem az, hogy választod magad.
És akkor, ott, a vágyott jövő megjelenik benned.
Nem kell hozzá pontos terv. Elég, ha megérzed az irányt.
Lehet, hogy csak egy apró érzés: könnyedség, nyitottság, kíváncsiság.
De ez már több, mint az illúzió.
Ez már az, ami igazán Te vagy.
Egy gyakorlat a mindennapokra:
Mielőtt belekezdesz a napodba, tedd fel ezt a kérdést magadnak:
„Ez most egy illúzió, amit fenntartok vagy valami, ami valóban hozzájárul a jövőmhöz?”
És figyeld meg, milyen választ kapsz belülről – nem az elmétől, hanem a belső tudásodból.
Milyen lenne, egyszerűen csak igen-t mondani az életre – úgy, ahogy van?
Mi lenne, ha nem az illúzióból, hanem az igazságból élnél?
Ha nem a múltad, hanem a jövőd lenne az iránytű?
Próbáld ki, milyen az, amikor igen-t mondasz arra, ami van – és meglátod, nem fogod megbánni.
