Mi lehetséges, ami eddig nem volt lehetsèges?

Milyen lenne az életed, ha nem mások nézőpontjai, hiedelmei és korlátai határoznák meg, hogy mit tartasz lehetségesnek?

Gondolj bele: hányszor fordult már elő veled, hogy megéreztél valamit – egy lehetőséget, egy új irányt, egy döntést –, és valaki más egyből lebeszélt róla? Talán „jó szándékból”, talán félelemből vagy egyszerűen csak azért, mert ő nem tudta érzékelni azt, amit Te. És Te hittél neki. Mert úgy gondoltad, ő jobban tudja. De tényleg?

Mi lenne, ha jobban bíznál magadban, mint mások véleményében?

Az önmagunkba vetett hit nem „luxus”, hanem alap. Mert ha nem hiszünk a saját érzékelésünkben, tudásunkban, belső hangunkban – akkor könnyen eltávolodunk attól, akik valójában vagyunk. És onnantól kezdve, hogy nem vagyunk önazonosak, egyre erősebb belső feszültség kezd kialakulni. Mert a lelkünk pontosan tudja, merre mennénk. Csak épp mi nem hallgatunk rá.

Az önazonosság nem azt jelenti, hogy mindig mindenben biztosak vagyunk. Hanem azt, hogy merünk kapcsolódni magunkhoz. Hogy nem adjuk át a kormányt automatikusan mások kezébe. És ha el is bizonytalanodunk, akkor is visszatalálunk önmagunkhoz.

Lehet, hogy most feljön benned valami – egy emlék, egy érzés, talán egy régi döntés, amit mások kedvéért nem hoztál meg. Légy vele egy pillanatig. Ne akard megváltoztatni. Csak figyeld meg. Ez is része annak, amit tudsz. Ez is hozzád tartozik.

És most… kérdezd meg magadtól:

„Mi lehetséges most, ami soha korábban nem volt lehetséges?”

Ne keresd a választ logikával. Csak engedd, hogy a kérdés megnyissa a teret. Mert lehet, hogy amit eddig lehetetlennek hittél, az valójában csak valaki más nézőpontja volt. Lehet, hogy amit most választasz, az olyan teremtést indít el az életedben, amit még elképzelni sem tudsz.

Sokkal többet tudsz, mint gondolnád. Csak úgy.

Mi van, ha épp ez az „úgy” a kulcs mindenhez?

Az életed legfontosabb kapcsolata a saját belsőddel van. Ha ebben a kapcsolatban jelen vagy, figyelsz és hajlandó vagy bízni abban, amit érzel, akkor elkezdheted újraírni a saját valóságod. Nem mások szerint. Nem a régi minták mentén. Hanem úgy, ahogy az valóban Neked működik.

Kérdések, amiket feltehetsz magadnak:

• Hol hittem el valaki másnak, hogy „nem lehet” – amikor mélyen legbelül tudtam, hogy lehetséges?
• Mikor éreztem belső feszültséget, mert mások elvárásai szerint döntöttem – nem pedig a saját igazságom szerint?
• Mi az, amit most választhatnék, ha valóban hinnék abban, amit tudok?
• Milyen lenne az életem, ha minden nap egy kicsit jobban bíznék önmagamban?

És végül újra:
„Mi lehetséges most, ami soha korábban nem volt lehetséges?”

Ne válaszold meg. Csak kérdezd. Nap mint nap és figyeld, hogyan tágul a világod.